Spaceballs: The Book - Jovial Bob Stine

A könyvet a film forgatókönyve alapján Jovial Bob Stine írói álnév alatt R. L. Stine írta, akit állítólag az ifjúsági regények Stephen Kingjének is neveznek.

Spaceballs!? Mi a lópikula ez?

Ha így elsőre eredeti nevén nem lenne ismerős, ez a magyar hangján Űrgolyhóknak nevezett film regényesített változata. Az 1987-es Csillagok háborúját parodizáló film annak idején George Lucas engedélyével jelenhetett meg, akinek külön kikötése a kapcsolódó áruk forgalmazásának tilalma volt. Egyetlen kivételként jelenhetett meg ez a könyv Spaceballs: The Book címmel, de ennek ára volt.

Aki nem ismerné az Űrgolyhókat, ahogy említettem ez eredetileg egy alapvetően a Csillagok Háborúja parodia, amiben persze más filmek fricskázása is helyet kapott. Még gyerekkoromban láttam magyar szinkronnal és emlékeim szerint valami zseniális volt, úgyhogy a könyvet azóta próbáltam megszerezni, amióta csak tudomást szereztem a létezéséről, míg végül egy angol antikvárium webes kínálatában bukkantam rá. Ahogy meghozta a posta a megsárgult vékonyka kötetet a jellegzetes illatával, amit csak a régi könyvek árasztanak magukból, egyből félredobtam minden más folyamatban lévő olvasmányomat.

A történet az akaratos Vespa hercegnő kirohanásával kezdődik, akinek atyai nyomásra hozzá kellene mennie a galaxis utolsó hercegéhez. Hű droidjával, Dot Matrixszal kereket old, hogy megmentse magát a valódi szerelemnek. Nem is sejti, hogy a félelmetes Dark Helmet el akarja rabolni őt, hogy segítségével végrehajthassa az utálatos Űrgolyhók gonosz tervét. Vespa csak a nem épp önzetlenségéről híres Lone Starr-ra számíthat, akit a király bérel fel lánya megmentésére. Millió egy oka van Lone Starrnak és hűséges társának, Morzsának eljátszani a hős szerepét, de a makacs hercegnő által okozott kalamajkára még ők sem számítottak.

Sajnos a nagy lelkesedést hamar csalódás váltotta fel. A filmemlékeimmel ellentétben a történet csak döcögősen indul és mintha a film jeleneteinek szolgai leírását olvasnám. Kis képzavarral élve egy nosztalgiafaktor nélküli hangalámondásos film élményével vetekedett. Nem ismerem az író egyéb nagy sikerű műveit, de úgy éreztem, ennél mintha meg sem próbálná előidézni a film parádés légkörét, csupán tényként közli egy-egy körülírásnál, mennyire humorosan néz is az ki. Néha még itt sem áll meg. Nem hagyja szerencsétlen fafejú olvasónak, hogy koppanjon… ott helyben megmagyarázza! A poént!

Nem teszek úgy mintha tudnám, hogy lehetett volna érdekfeszítőn és humorosan írni, hisz még ezeken a rövid szösszenetekhez is kínlódva szedem össze a gondolataimat, azonban olvasóként kapcsolatom a könyvvel roppant kiábrándítóan indult. És sajnos ez az érzés csak fokozódott.

Egyes fórumokon utalnak arra, hogy a kihagyott jelenetek egy része, főként a csúnya beszéd és szexuális tartalmú utalások a filmhez képest fiatalabb célközönség számára lett módosítva. Ez a része talán kevésbé meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Amerikában és Angliában eredetileg már a filmet is cenzúrázták.

De a paródia elemek nagy része is egyszerűen ki lett hagyva az írott változatból. Ha maradt is pár utalás, töredéke a filmben felvonultatott fricskáknak és a legemlékezetesebb jelenetek teljesen hiányoznak. Ez már csak azért is feltűnő, mert ezeken a helyeken gyanúsan hiányos a szöveg, az adott jelenet villámgyorsan zárul, szinte összecsapva. Már-már kereskedelmi csatornás moziestén érezhetjük magunkat.* A rengeteg filmes utalás szinte mind “eltűnt”. Próbáltam utánajárni az okának, de sajnos már a könyv létezéséről sem sok információt találtam, így itt is jogdíj problémákra tudok gondolni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a könyv a megjelenése előtt komoly cenzúrán ment keresztül, ami bár a könyvet nem menti meg, az írót talán felmentheti.

Az már csak hab a tortán, hogy amíg a film elég erősen operál a látványvilággal és a szereplők gyakran áttörik a negyedik falat, a könyv írója ezt hol átülteti a könyves valóságba, hol a filmes változatot hagyja meg, annulálva annak jelentőségét.

Mint a fenti ismertetőből látszik, elég nehezemre esik pozitívan beszélni a könyvről. De annak ellenére, hogy bár nagy elvárásokkal vettem kézbe a kötetet és az eredeti elvárásaimhoz képest csalódnom kellett, végső soron a cselekmény előrehaladtával vagy az író jött bele jobban a történetvezetésbe, vagy én tettem túl magam a kezdeti sokkon. A kaland végére érve mégis egy kellemes utazás emlékével tettem le a könyvet.

A Spaceballs: The Book összességében egy erősen megvágott könnyed ifjúsági változata az eredeti történetnek. A film fanatikus rajongóinak nem ajánlom, aki nosztalgiázni akar, inkább nézze meg újra a filmet. Ha valaki azonban kicsit nyitottabb a regényesítések gyengébb kivitelezése felé, vagy korából adódóan el lenne tiltva a filmtől, annak kellemes időtöltés lehet még a fentiek tükrében is. Érdekes kísérlet lehet azok számára is, akiknek a film nem jött be - hihetetlen, de állítólag ilyen ember is létezik -, hiszen talán épp az maradt a könyvből, ami fogyaszthatóvá teszi számukra.

*egyes kereskedelmi csatornákara jellemző filmvetítési módszer, hogy úgy megvágják a filmeket, hogy még az aláfestő zene is megcsuklik alattuk, ami btw egyik alapvető indoka volt, hogy felhagytam a tévécsatornák követésével